A szövetfestési és -kikészítési folyamat a szövet típusától, specifikációitól és a késztermékkel szembeni követelményektől függően előkezelésre, festésre, nyomtatásra és kikészítésre osztható.

A jó előkezelés a sikeres festés fele! Az előkezelés megvitatása előtt elengedhetetlen a nyersanyagok (vagy fonalak) tételgazdálkodásának hangsúlyozása. Az azonos tételből származó anyagokat ugyanazzal az eljárással kell festeni. Tételváltáskor elengedhetetlen a mintavételi és nyomon követési eljárás. Tételváltás után a folyamatot a minta összehasonlítása alapján haladéktalanul módosítani kell. A jó tételgazdálkodás a festőüzem minőségi szintjét tükrözi.

Az előkezelés célja: A szennyeződések eltávolítása a szövetekből kémiai és fizikai-mechanikai módszerekkel, aminek eredményeként fehér, puha, jó áteresztőképességű szövetek készülnek, amelyek megfelelnek a ruházati követelményeknek, és minősített félkész termékeket biztosítanak festéshez, nyomtatáshoz és kikészítéshez.

Pamut: Nyersanyag előkészítése, perzselés, írtelenítés, súrolás, fehérítés, mercerizálás.

Vegyi szálak: Nyersanyag előkészítése, finomítás (folyékony lúg stb.), előzsugorítás, előkötés, lúg redukció (folyékony lúg stb.).

Perzselési cél

1. Javítja az anyag csillogását és simaságát;

② Javítja a bolyhosodásgátló tulajdonságokat (különösen szintetikus anyagok esetében);

③ Javítja a stílust; a perzselődés ropogósabbá és strukturáltabbá teszi az anyagot.

2. Írásmentesítés Az írásmentesítést enyvezett szőtt szövetekhez használják. Szövés közben a láncfonalak nagyobb feszültségnek és súrlódásnak vannak kitéve a szövés megkönnyítése érdekében, ami miatt hajlamosabbak a törésre. A láncfonalak törésének csökkentése, valamint a szövés hatékonyságának és a szövetminőség javítása érdekében a legtöbb szőtt szövetet szövés előtt enyvezni kell.

Az írezés célja: Az írezés után az írezőanyag behatol a szálak közé, és részben megtapad a láncfonal felületén. Bár javítja a fonal teljesítményét, az írezőanyag szennyezi a festő- és kikészítőoldatot, akadályozza a szálak és a festékek közötti kémiai reakciót, megnehezítve a festést és a kikészítést.

Az írtelenítésről szólva meg kell említeni a textilipar három fő írezőanyagát: a keményítőt és származékait, a polivinil-alkoholt (PVA), valamint az akril írezőanyagokat. A PVA-t környezetvédelmi aggályok miatt fokozatosan kivonták a használatból, és ma már a legtöbb használt írezőanyag keményítő és akril írezőanyagok kombinációja.

A négy leggyakoribb írtelenítési módszer a következő: forróvizes írtelenítés, lúgos írtelenítés, enzimes írtelenítés és oxidatív írtelenítés. Jelenleg az enzimes és lúgos írtelenítést alkalmazzák gyakrabban, az enzimes írtelenítés (amiláz alkalmazásával) elsősorban a keményítő enyvezőszereket célozza meg. Az írtelenítés hatékonyságát általában írtelenítő fokozatok segítségével értékelik. A három fő enyvezőszer közül az akril enyvezőszerek viszonylag könnyen eltávolíthatók, míg a keményítő enyvezőszerek és a PVA enyvezőszerek egyszerű és gyors vizsgálati módszerekkel rendelkeznek (például a jód/kálium-jodid módszerrel).

A nem megfelelő írtelenítés befolyásolhatja a festékfelvétel sebességét festés közben, vagy ronthatja az anyag tapintási érzetét.