A sodrás a fonal két keresztmetszete közötti relatív elfordulást eredményezi, aminek eredményeként az eredetileg a fonal tengelyével párhuzamos szálak spirális alakot vesznek fel. Rövid szálak esetén a sodrás elsősorban a fonal szilárdságát növeli. Filament szálak esetén a sodrás növelheti a fonal szilárdságát, és egyéb hatásokat is kiválthat. A fonal sodrásának mértéke, valamint a szövet sodrásának iránya és mértéke jelentősen befolyásolja a termék megjelenését és teljesítményét.

A csavarodási tulajdonságok mutatói a következők:

Csavarási fok és csavarási együttható, amely a csavarás mértékét jelzi

Csavarási irány, amely a csavarodás irányát jelzi

Sodrás: A fonal egységnyi hosszára eső sodratok száma. Egy sodrás a fonal egy teljes fordulatát jelenti a sodrásszögnél.

Ttex – Csavart tex egységekben (10 cm-es csavarás, pamutfonalokhoz használatos)

Tm – Metrikus sodrás (sodratok/m, fésült gyapjúfonalak és szintetikus szálak esetében használatos)

Te – Imperial csavar (csavar/hüvelyk)

1 hüvelyk = 2,54 cm Ttex = 0,1 Tm = 3,937 Te

A fonal sodratát a szövet tervezett felhasználásának megfelelően kell kiválasztani.

A láncfonalak nagyobb szilárdságot igényelnek, ezért nagyobb sodrat szükséges.

A vetülékfonalaknak és a kötőfonalaknak puháknak kell lenniük, ezért alacsonyabb sodratúakra van szükség.

A szőtt és kötött, bolyhosított anyagok fonalának kisebb sodratúnak kell lennie a bolyhozás megkönnyítése érdekében.

A vékony és ropogós krepp anyagok sima, ropogós és frissítő érzetet igényelnek, ezért nagyobb fonalsodrásra van szükség.

A fonalak sodrásiránya jelentős hatással van a szövetek megjelenésére és érzetére. A lánc- és vetülékfonalak sodrásirányának a szövet szerkezetével való összehangolásával különböző megjelenésű és érzetű szövetek szőhetők.

A sodrás nem használható a különböző vastagságú fonalak sodrásának mértékének összehasonlítására, mivel ugyanazon sodrás esetén a durvább fonalak nagyobb száldőléssel rendelkeznek, mint a finomabb fonalak. A tényleges gyártás során a sodrás együtthatót általában a fonal sodrásának mértékének ábrázolására használják.

A sodrás együttható a fonal sodratából és lineáris sűrűségéből számítható ki.

A sodrásfaktor egy relatív érték, amely a lineáris sűrűséget kombinálja a fonal sodrásának mértékének kifejezésére. Használható különböző vastagságú fonalak sodrásának mértékének összehasonlítására. A magasabb érték nagyobb sodrásfokát jelzi.

A sodrásfaktor megválasztását főként az alapanyagok tulajdonságai és a fonal tervezett felhasználása határozza meg.

Finom, hosszú szálak fonásakor a fonal sodrás együtthatója alacsonyabb lehet.

Durva, rövid szálak fonásakor a csavarási együtthatónak magasabbnak kell lennie.

A láncfonalak nagyobb szilárdságot igényelnek, ezért a sodrás együtthatónak nagyobbnak kell lennie.

A vetülékfonalak és a kötőfonalak általában puhaságot igényelnek, ezért a sodrás együtthatónak kisebbnek kell lennie.

A szőtt és kötött bolyhos fonalaknak kisebb sodrású együtthatóval kell rendelkezniük a bolyhozás elősegítése érdekében.

A vékony, ropogós anyagok és a kötött felsőruházati anyagok sima és ropogós érzetet igényelnek, ezért a fonal sodrás együtthatójának nagyobbnak kell lennie.

A fonal különböző finomsága eltérő sodrás együtthatókat eredményez; a finomabb fonalaknak nagyobb sodrás együtthatóval kell rendelkezniük.

A szintetikus szálakból készült előfonatok sodrás együtthatója általában kisebb, mint a tiszta pamut fonásánál. Pamut típusú szintetikus szálak fonásakor ez az érték a tiszta pamut fonásakor mért érték 50–60%-a; közepes hosszúságú szintetikus szálak fonásakor pedig körülbelül 40–50%-a a tiszta pamut fonásakor mért érték. A konkrét értékek az alapanyagok típusától és mennyiségétől függenek.